Interjú a 2023-ben jubiláló Drágus Ágnessel

Hogyan jutottál el odáig, hogy idén már több mint 30 éve dolgozol velünk? 

1993-ban végeztem a Kereskedelmi Főiskolán, és egy magamnak engedélyezett, munka nélküli nyár után vetettem bele magam a munkahely-keresésbe. Nem ment könnyen, de azon év október 18-án interjúra mentem az akkor még meg sem alakult Pannon GSM-hez. Az interjún feltettek három kérdést, a legfontosabb ez volt: mikor tudna kezdeni? Rávágtam, hogy akár holnap, és enyém lett az állás. 

Milyen pozícióra jelentkeztél akkor? 

Mindenest kerestek, hiszen még a munkakörök sem voltak véglegesek. A frekvenciáért pályázó konzorciumot képviselő külföldiek – jellemzően skandinávok – mellett segítettem az itthoni ügyintézésben. Az egész távközlés új volt, a cégről azelőtt nem is hallottam, de úgy voltam vele, hogy valahol el kell kezdeni, ha ügyintézés, akkor legyen ügyintézés. 

Milyen volt az első napod? 

Emlékszem, hogy hátizsákos mérnökök járkáltak körülöttem (Budapesten volt először térerő az országban), és lassan leesett, hogy ez egy mobilcég lesz. Erről a területről csak annyit tudtam előtte, hogy van a Westel 450, ahol az emberek kis bőröndökkel meg a vállukon ilyen hatalmas telefonokkal közlekednek. 1993 decemberében azután hivatalosan is megalakult a cég, és engem 1994 januárja már más pozícióban talált. 

Hogy történt ez? 

Mivel nagyon fiatal volt a cég, dinamikusan lehetett váltani. Velem elégedettek voltak korábbi szerepemben, és mivel közgazdasági végzettséggel rendelkeztem, átkerültem a pénzügyre, amit izgalmasnak találtam. Az elején persze ott is mindenes voltam, ügyintézésben segítettem, szerencsére könyvelnem nem kellett… Ezek után hamar a kontrollingra kerültem. Ennek a területnek sokat köszönhetek mind a mai napig: ott tanultam meg, hogy nem létezik egyetlen igazság, hanem nézőpontok vannak – ha máshonnan nézek egy problémát, más képet kapok. 

Amúgy nem is a pénzügyi, hanem a business kontrolling a kedvencem. A főnökömmel azt szoktuk mondani, hogy mi vagyunk a pénzügyi terület impresszionista festői. 

Mostani titulusod szerint te Senior Technical Controller vagy. Ez mit takar? 

Igen, 2022. március 15-e óta ez szerepel a nevem mellett (a történelmi dátum miatt szerintem forradalmi tett volt e legutolsó váltásom). Az egyik szupererőm, hogy nagyon jól tudok közvetíteni a pénzügy és azon területek között, akik nem beszélik a pénzügy nyelvét. Most a Planning and Strategic Development igazgatóságon vagyok, főleg mérnökökkel egyeztetek, és jól ismerve a pénzügyi folyamatokat, igyekszem akár az árazásban, akár más kérdésekben, a döntéselőkészítésben támogatni őket. Emellett az igazgatóság összes pénzügyi vonatkozású feladata az én kezemen fut át, például inputot adok a pénzügyi előrejelzéshez, a hosszú távú tervezéshez. Ők boldogok, hogy gyorsan információhoz és hatékony segítséghez jutnak, nekem meg az tetszik, hogy a korábbi high level nézőpont helyett mélytengeri búvárként merülhetek el a pénzügyekben. 

Ahogy mondtad, két éve vagy a jelenlegi pozíciódban. Hogyan lépdeltél előtte, mi vezérelt a cégen belüli karrierváltásokban? 

Egy időben az volt a mondás, hogy háromévente váltani kell. Én olyan lassú vagyok ebben, mint a csiga, tehát nekem ehhez nagyjából öt évre volt szükségem. Ennyi idő elteltével kerül elő bennem a váltás, az új terület felfedezésének igénye, amit itt maximálisan megtalálok. Ez áll a 30 éves munkaviszonyom hátterében is. Ebbe az is belefért, hogy egyszer látszólag céget váltottam, de valójában a Telenor Common Operation-nek, a CETIN egyik elődjének a regionális irodájában dolgoztam, ahol megismertem sok kultúrát, embert, sokat utaztam, és nagyon szerettem ezt a regionális együttműködést. 

Ha csak a technológiát nézzük, te tényleg nagy idők tanúja vagy, egy valódi mobil távközlési veterán: ott voltál a kezdeteknél, láttad a WAP-korszakot, előtted zajlott le a 2G-től az 5G-ig tartó folyamat, a mobil internet térnyerése. Hogyan élted ezt meg? 

Tényleg döbbenetes, hogy az elmúlt 30 évben milyen változáson, fejlődésen mentünk keresztül. Ezt kevés iparág tudja felmutatni. Ha visszagondolok, volt, hogy a hang volt a fő bevétel, ehhez társult később az SMS, ma meg minden az adatról szól. 

Ráadásul én közvetlenül részt vettem két új cég pénzügyi felépítésének a kialakításában, és ezek közül a második, a CETIN esetében már sokkal mélyebb hozzájárulást jelentett részemről.  

Pannon GSM, Telenor, Telenor Common Operation, és most a CETIN. Mi az, amit nagyon szeretsz a CETIN-nél? 

Az elejétől kezdve jelentős skandináv tulajdonosi hányaddal működött a Pannon GSM, és a skandináv munkakultúra, a közvetlenség erősen jellemezte a céget, ami a mai napig megmaradt. A CETIN-nél kevesebben vagyunk, így még inkább igaz, hogy nem a titulusokra, hanem a feladatokra koncentrálunk.  Úgy érzem, nagyon jó emberek vesznek körül. Fantasztikus ilyen munkatársakkal dolgozni, ahol nem azon versengenek az emberek, hogy valamit miért nem, hanem hogy hogyan lehet megcsinálni. Itt mindenki egy irányba húz, egymást motiváljuk. 

Mivel töltődsz a szabadidődben? 

Hétvégenként a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ifjúsági lelkisegély-szolgálatánál önkénteskedem már egy éve. 

Mit csinálsz ott? 

A válsághelyzetben lévő, betelefonáló fiatalokat igyekszünk érzelmileg és lelkileg is felemelni azzal, hogy megerősítjük az érzéseiket, empatikusak vagyunk. Nem életvezetési tanácsokat osztogatunk, hanem együtt gondolkodunk velük a problémájukról. Nagyon sok a stressz, a szorongás a fiatalokban. Magamat is figyelem közben: tanulságos, milyen reakciókat vált ki belőlem ez a tevékenység. Van szupervíziónk is az alapítványnál, ahová azokat az eseteket visszük be, amelyekkel nem tudtunk mit kezdeni, vagy amelyek nagyon megmozgattak bennünk valamit.  

Rendkívül élvezem, hogy valami szépet és jót teszek, ez teszi teljessé az életemet. Abban bízom, hogy ezáltal is jobb hely lehet a világ.